Volt már veletek úgy, hogy gondoltatok egy rég nem látott barátoktokra, és pár napon belül megjelent előttetek?
Velem a napokban ez történt. Eszembe jutott egy régi jó barátnőm, akivel nagyjából kilencedikes koromban beszéltem/találkoztam utoljára. Nem olyan régen gondoltam rá, hogy mi lehet vele, és felidéztem a múlt bolondoskodásait vele kapcsolatban. Egy nyáron át nagyon jól kijöttünk, még aludtam is nála egyszer, aminek az lett a vége, hogy iszonyatosan berúgtunk, és már kb 11-kor kidőltünk. Aztán ahogy elkezdődött az iskola eltávolodtunk egymástól, mivel ő Szolnokra, én pedig Ceglédre jártam. Egy idő után már eszembe sem juttot, aztán a száma is eltűnt a telefonomból. Most pedig hét elején kerestem Facebook-on, és eszméletlenül bíztam benne, hogy megtalálom, mert nagyon hiányoztak a jó értelemben vettk hülyeségei. Erre ahogy jöttem haza Ceglédre, megpillantottam az aluljáróban a barátjával sétálva. Pont arra tartottak, ahol én álltam, és kíváncsi voltam, hogy megismer-e… Nem voltam benne biztos, így egy darabig csak álltam ott, mint aki teljesen meghülyült. Aztán megismert… Ledöbbentem, hogy majdnem 4-5 év alatt szinte semmit nem változott. Neki furcsa volt, hogy én szőke vagyok, de megismert… Beszéltünk pár szót, hogy melyikünk hova jár suliba, telszámot cseréltük, és megígértük, hogy keressük egymást. Jövőhéten ha jövök haza, majd fel is hívom, hogy ráér-e valamikor találkozni. Annyira fura érzés volt újra látni. A régi bolond önmagamra emlékeztet, aki bármit megcsinált bármikor, bárhol, bármilyen körülmények között. Azóta felnőttem… Hiányoznak a régi lelkizéseink, és az, amilyen természetesen tudtunk viselkedni egymással. Nem kellett megjátszanunk magunkat, nem veszekedtünk soha, nem voltunk féltékenyek a másikra. Tudom, ez úgy hangzik, mintha évekig vagy évtizedekig lettünk volna barátnők, pedig nem. Igazából csak kb 2005 vége környékén ismertem meg, és 2006 vége körül már szinte nem is kommunikáltunk egymással. Azonban nekem fontos lett, és sajnálom hogy elszakadtam mellőle, mert most hogy újra láttam, már érzem, hogy jó lett volna barátnőként magam mellett tartani, csak sajnos ez nekem nem sikerült. Na mindegy, remélem, hogy újra építhetjük a barátságunkat –már ha ő is szeretné. Mára ennyit írtam, ugyanis kicsit fáradt vagyok, lassan lépek aludni, mert már Józsi is pihenget. Jó éjt kedves –esetleges- Olvasóim!
X.o.X.o.: Hagymácska
