Bár még csak nem rég írtam, most újra nekiállok gépelni, ugyanis egy jó hírt szeretnék megosztani veletek. A kedves új ismerősömmel, akiről a kezdetek óta írok, most végre összejöttünk. Ugyebár furcsa volt vele a kapcsolatom, de tegnap megkérdezte, hogy lennék-e hivatalosan is a párja... Mi mást válaszolhattam volna, mikor már erre a kérdésre várok pár hete?! Úgyhogy most szárnyalok a boldogságtól, bár kinőttem már a rózsaszín ködös korszakomból, azért a felhők között érzem magam. Életem egyik legjobb estéje volt a tegnapi, hiszen eddig csak úgy spontán jöttem össze a fiúkkal, nem kellett tökéletesen odaraknom magam. Nála azonban most érzem, hogy kb 1 hónapig "túráztatott", tehát azok után már megérdemeltem, hogy vele lehessek, megdolgoztam érte... Ez így hülyén hangzik, de sokkal jobban esik így összejönni vele, mintha már rögtön a megismerkedésünk estéjén elkezdtünk volna járni. Jó volt megismerni ennyi idő alatt bizonyos szinten, és remélem, hogy még többet kaphatok majd belőle, és hogy hosszútávon is működőképes kapcsolatot tudunk teremteni... Igaz, hogy 4 év van közöttünk, de szerintem ezzel nincsen semmi probléma. Érzem magamon, hogy mellette felnőtt nővé válhatok, és hogy mindenben támogatni fog, és bármilyen nehéz helyzetbe is kerülök az életemben, ha ő mellettem lesz, akkor erőt fog adni nekem ahhoz, hogy ne adjak fel semmit, és kifulladásig küzdjek azért, amit szeretnék elérni. Ez most nekem talán egy új élet kezdete lehet, hiszen Berényben mindent tiszta lappal kezdhetek. Nem igazán ismert senki, mindenki kedves velem, és alig vagyok itthon, végre kiszakadtam a ceglédiek környezetéből, ahol sajnos már túl sok előítéletes személlyel találkozom. Talán Ő lesz az, aki mellett sikerül majd olyan emberré válnom, amilyen már régóta szeretnék lenni. Sajnos nem tudom, hogy az Ő fejében milyen gondolatok játszódhatnak le, amikor mellette fekszem, vagy épp amikor nem vagyunk együtt.. Eddig annyit mondott, hogy megkedvelt, és hogy szereti velem eltölteni az idejét, és ha nem vagyok vele, akkor hiányzok neki. Szerintem ez igen is jó jel... Nem várok el tőle semmit, hiszen ennek a kapcsolatnak nem a kismillió elvárás az alapja. Nem tudom, hogy mikor voltam ennyire boldog, és feldobott hangulatomban. Még a 3 éves kapcsolatom idején Tomi tudott ilyen szinten örömet okozni nekem, mint most Ő... Tomival terveztem a jövőmet, családot, stb.... Az biztos, hogy rá már soha többé nem alapozhatom az életemet, de most úgy érzem, hogy megtaláltam azt az embert, akire számíthatok ilyen téren, és az élet minden egyéb területén is. Tudom, hogy amíg együtt leszünk mindenben segíteni és támogatni fogjuk egymást, hiszen mindketten jószívű emberek vagyunk, és bár én nem érem fel ésszel a gondolkodásmódját, azért megközelítem a szintjét, és eszméletlen sokat tanulhatok még tőle... Most nagyon érzelgősre vettem a figurát, de hát ilyenek a lányok/nők, amikor egy új kapcsolatuk van kialakulóban.
Persze most próbálom nem beleélni magam, hiszen félek egy újabb csalódástól... Viszont ha eddig jól megvoltunk, akkor hátha jutottunk már odáig, hogy ha valami gond történik, akkor közösen meg tudjuk oldani, vagy legalább megbeszélni, hogy mi legyen... Félelmetesen bízok benne, és hihetetlenül el vagyok ragadtatva az észjárásától. Tisztelem, becsülöm, felnézek rá.
Remélem, hogy a fenti soraim nem hangzottak eszelős rajongósnak. Jelenleg saját magamat egy kislánynak érzem, aki megtalálta élete párját, aki mellett nővé érhet az idők folyamán, és akivel leélheti a hátralévő évtizedeit...
Mára ennyi voltam. Nem túl érdekes az olvasmányom, maximum annak, aki ismer, mert az most megtudhatja, hogy mi szokott lejátszódni bennem, mi az, amiket nem szoktam hangosan kimondani. Szerintem egyszerűbb leírni az ilyesfajta érzelmeimet, mert ha valami balul sül el, akkor ezeket a sorokat ki tudom törölni, de a kimondott szavak örökké ott élnek a beszélgetőpartnerem és a saját elmémben, és akármilyen mélyre temetődnek is, akkor is elő lehet ásni őket, és a későbbieknek komoly gondokat okozhatnak...
