Hát sziasztok!
Ahogy észrevehettétek, mostanában egyre sűrűbben írok ide. Meglátszik, hogy nincs jobb dolgom, és nem tudom lefoglalni magam rendesen.
Éreztétek már magatokat teljesen elveszettnek, olyannak, hogy nem kelletek senkinek sem a világon? Ha a válaszotok erre igen, akkor most elárulom, hogy biztos nincs ebben igazatok...
Az utóbbi napokban/hetekben én is így vélekedtem, de aztán rájöttem, hogy vannak szüleim, van testvérem és akadnak barátaim is. Igazából nem sok, de akiket barátaimnak tekintek, azok valóban mellettem állnak, nagyjából úgy 3-4 emberről van szó... Lehet, hogy nincsen párom, de vannak barátaim, akik bármilyen helyzetben mellettem állnak. Sokszor érzem magam egyedül, olyankor írok valamelyiküknek, akiről tudom, hogy ráér, és fel tud vidítani.
Amúgy furcsa érzés, hogy eddig 2 barátommal nagyon komolyan vettem a kapcsolatomat. Az egyik Tomi volt, akivel 39 hónapig voltam együtt. A másik pedig most Józsi. Elgondolkoztam a napokban, hogy mi lenne, ha valamelyikükkel is haragban váltam volna el.. Úgy még nehezebb lenne elviselni az életemet, hiszen két csodálatos emberről van szó. Tomiba már nem vagyok szerelmes, de őszintén tisztelem azért, amit csinál, és szurkolok neki, hogy boldog legyen. Viszont örülök, hogy beszélő viszonyban maradtam vele, és hogy bármiben számíthatok rá... Józsi pedig.. hát ő Józsi... Itt van a szomszédos szobában még egy jó ideig, szóval nem tudnám elképzelni, hogy haragudjunk egymásra, mert elég ciki lenne, ha itt kerülgetnénk a másikat, vagy "fújnánk" egymásra... Mivel most sokat vagyok bent egyedül, így örülök, hogy ha bent van, akkor átmehetek hozzá beszélgetni egy kicsit, és nem küld el melegebb éghajlatra, hiszen simán megtehetné. Tegnap is nála voltam kb 1 órát, mondjuk beszélgettünk is egy kicsit, de legfőképpen Dragon Ball Z részeket néztünk.. De legalább addig sem egyedül punnyadtam a szobámban, hanem volt társaságom. Bár hamar átjöttem, mert nem akartam, hogy azt gondolja, hogy a nyakán akarok lógni... Még túl friss számomra ez a szakítás ahhoz, hogy felhőtlenül tudjak vele kettesben lenni. Nem tudom, hogy ez mennyi idő alatt fog megváltozni, de remélem hamarosan sikerül teljesen túllépnem rajta.
Annyira gyönyörű idő van kint, de én meg olyna fáradt vagyok. Pedig most szívesen elmennék sétálni.... De mire meg már majd hazaérek, addigra már megint viszonylag sötét lesz, úgyhogy otthon már tuti nem fogok sétálgatni.. :( Majd máskor. Egyik hétvégén el akarok menni majd a Mátrába is talán, ha úgy alakulnak a dolgaim, és természetesen ha már jobb idő lesz.. :)
Most viszont lépek is, mert kb másfél óra múlva indulok haza.
X.o.X.o.: Hagymácska
